a Kata-valami feloszlásáról. Csatlós Gábornak írt levelem (HCs.) szerkesztett változata.
Szia Csati!
Köszönöm a bíztatást, a pozitív visszajelzések mindig jól esnek (és időnként a negatívok is).
Let’s go theoretical. Kicsit sarkítva. Kétféle modern (úm. könnyű) zene van: pop és rock’n’roll. Az előbbi lényege, hogy külső meghatározottságú, az utóbbi, hogy belső. Tehát a pop a külvilág reackiói által méretik meg és van motiválva, míg a rock’n’roll az előadók személyes, belső indíttatásaiból és érzelmi világából fakad, az által határozódik meg. A kettő között van átmenet, elég nagy a szürkezóna, és természetesen formai kritériumok alapján nem lehet eldönteni, hogy milyen produckió mennyiben melyik, és életútja során egy adott formáció is mozoghat e skálán.
Mindenesetre szándékaink szerint a Kata-valami határozottan rock’n’roll, és az is akar maradni.
Ebből következőleg a jelen helyzetben való történésekre a pozitív visszajelzéseknek nem lehet kihatása. (Azért “jelen helyzetben”, mert a dolgok valódi logikája kicsit összetettebb, a külső visszajelzések befolyásolhatják a a belső érzésvilágot; nem azt mondtam, hogy a rock’n’roll közömbös a külvilágra, csak a princípiuma belső.) Egyszóval nem a külső sikerek hiánya miatt akarom abbahagyni, hanem belső okok miatt.
Én nem tudok már több szöveget írni. (Lehetne virtuózan kimódolt szövegeket írni, de a Kata-valami “kapott dalokkal” dolgozik, nem konstruáltakkal.) Most legalábbis nem — az a svung, kifejezési vágy, ami létrehozta az együttest, elapadt. Menyus nem lép tovább zeneileg — ugyanazokkal az alapvető fogásokat használja és azokkal a problémákkal küzd, mint mindig. Új dallamot kitalálni nem tud, olyat, aminek lenne egy szép íve, csak zúz, ha ez kerül szóba. (Ezzel nem ítéletet mondok az magam és az ő képességeiről és technikai tudásáról, a most köztünk kialakult helyzet eredője ez, ld. alább.)
Emberileg elfáradtunk, sokszor valahol a terapeuta és a kifutófiú közti valami voltam Menyusnak, ahelyett, hogy zenéltünk volna. Ezek a dolgok épp változnak, mert ő most radikálisan integráns emberré kezd válni, de ez nem segít azon az alkotói bizalmon, ami már nincs — azt a pár ötletet, ami még lenne nekem dalírásra, nem merem már rábízni. Nem merek bedobni egy dalfoszlányt a közös terünkbe, mert nem hiszem többé, hogy arannyá fog válni.
Mondhatod, hogy fáradásra az adekvát válasz a pihenés. Miért akarom abbahagyni, miért nem csak kivárok? A rock’n’roll olyan műfaj, ahol kiemelt jelentőségű aktus a kezdet és a vég. Az, hogy hogyan hagyjuk abba, része az életműnek. 5 évesek vagyunk, ez baljósan nagy kor egy rock’n’roll zenekarnak. Innentől vagy átmegy popba, vagy valami nagy alkotói megújulásnak kell következnie — ami nincs láthatáron. A Kata-valami nem szolgáltatás, mint a meleg víz. Az, hogy bemész a Kata-valami koncertre, és jól ismert érzelmi és zenei csomagot kaphatsz kézhez, baljós jel a popodás fele. Nem akarom egy, két, 5, 10 év múlva is az élő wurlitzer szerepét betölteni. A Kata-valami öntörvényű valami, én érzem (de befolyásolni nem tudom) a belső dinamikáját, és az most egy szép végért kiált. Shakespeare-rel szólva: “jobb egy jó akasztás, mint egy rossz házasság”.
A nosztalgiának van létjogosultsága, helye és ideje, és ha majd ezek az itt és most lesznek, újra színpadra léphetünk. De az együttes meghatározó alkotói korszakát most szépen és markánsan le kell zárni. Ez a módja annak, hogy maradandóvá tegyük (a digitális archívumok szintjén túl) azt, amit csináltunk.
