Kata-valami

Az ember, ha gányolni készül

Az ember bizony időnként
harcra ajzott vitézként
arra készül, hogy olyat tesz,
ami nehány cseppnyit kitesz
egy pohárban, mely szabad tere
az üresnek egynegyede.

Ha szépet tesz s nehezet
hol akadály a rettenet
s önmaga az ellenfele
— pompás lesz cselekedete!
De ha az, mit tenni kell,
mert valami belül ütlegel,
kicsit mocskos, kicsit csúnya,
rosszabb énjét színre hívja,
kit inkább tudna bezárva
lelke-mélyi kamrába,
kinek bevett fogása,
hogy lopva, észrevétlenül
a kormánykerék mögé ül…

Az ember egy picit, egy parányit
mégiscsak tudja hibáit —
ne vitassuk el tőle:
elégszer volt már dőre.
Tudja, hogy mit gyûlölne,
ha telne efféle tőle,
magamagán, személyén,
világbéli szerepén,
és nem csak méla undora
rezdülne e dolgokra.

És most éppen ezeket
a nem-szeretem erőket
kéne a színe elé citálni
hajuknál előráncigálni,
lenne eszköz, fegyver-él,
az, aminek veszte cél —
eh! az egész tervezet,
mint arcába csattant köpet.
Ám ha szemét lehunyja,
akár úgy gondolhatja,
hogy a lötty, mely arcán csorog
eső, lágy, mely szelíden bugyog…

Ha volnál anya s kölked rína,
nincsen apja s nincsen munka,
mondd: nem állnál ki a sarokra?

Benito barátai

Szerelmemhez siettem

08Q4-09Q1

A házam egy hajó
ott lakni pont nekem való
életem egy halászháló, minden átfolyik rajta
de néha egy-két hal fennakad benne
A társaim a kajütben egy vámpír meg egy patkány
napjaink nap nap után csendesen csordogálnak lassacskán
A melóhelyem egy vizimalom ősöreg Duna partján
és nekem ott az a feladatom hogy a pingvineket terelgessem, ne ússzanak be a lapátok közé
És van nekem egy zenekarom
egy ló meg egy coyote játszik benne
mesterségünk címere virág helyett lóhere
vadnyugati vérszatíra ez kettőnk választott műfajának neme
És van nekem egy vándortyúkom
aki a messzi Burkusországban könnyeiből gyúrja a cipókat
És van nekem egy szerelmem csak most nem tudom ki az
És van nekem egy igazságom
az tuti hogy valahol lennie kell
különben hogy is állhatnék itt előttetek
és énekelhetném ezt a dalt nektek el?

Parasztünnep

Neki nagy, húsos füle van
Õ meg leginkább olyan, mint egy hal
csak az a vicces benne
hogy a szeme úgy mered, mint a halászlében rotyogó néhai halé
míg a szája úgy tátong, mint a hentes akváriumában az élõ halé…

Õ pedig ránézésre húsz lehet kábé,
arcán az árnyak egy negyvenes anyáé
nem, nem, nem, ha ránézek
nem tudok nem odaképzelni
mellé négy égetnivaló kölyköt
akik folyamatosan tolják a sír felé…

Õbelé akár meg belé is szerethetnék
ha lenne rá idõnk
és õ nem lenne so eighties

Van egy kissrác is,
búzavirágszín szeme elmondja a frankót
olyan, mint egy bárány
minimum egy jeltelen sír Isonzónál
minimum
de akár a bitó, mely a Kozma udvarán áll
és csak a tizennyolcadik születésnapjára vár

Õ meg kiszáradt szépen mint a vágott virág
de ez nem trivi
hogy ha nem tudnám, ránézésre meg nem mondanám

REF:
Aki kívülrõl figyeli, azt hihetné,
ropják a robotbálon a bedrogozott robotok
ropják a robotbálon a bedrogozott robotok
igazából csak ünnepelnek, ünnepelnek, ünnepelnek a parasztok
minden férfiban, minden nõben ünnepelnek a parasztok
míg az ünnep tart, a birtok urát elhajtották aludni
majd ha mindennek vége, õ visszatér
és mehetnek a parasztok dolgozni

Mint nedves ág a lángban
úgy vonagolnak izmaink
mint száraz ág, ha töretik
úgy roppannak csontjaink
új barázdát szánt az eke
új regula járja
mint búzacsíra, ha kitolja fejét a föld alól
mint rügy, ha szétfeszíti a burkát
mint mikor sercegõ tölteléke megrepeszti a hurkát —
“Fel, támadunk!” - rikoltják az izmok némán
mint villamos, ha kanyarodik síneken
új patternek sivalkodnak idegeken

Aki kívülrõl figyeli, azt hihetné,
szövik a hálót a póktanyán a bedrótozott pókok
szövik a hálót a póktanyán a bedrótozott pókok
igazából csak…

Sodortatjuk magunkat az árral
már ha aktualice van olyan, hogy ár
Napraforgóként forgunk a nap felé
már ha épp tündököl a horizontunkon nap
mint pusztabeli kóró a vizet
úgy óhajtjuk a biztos kézzel irányító markot
De a torz tükrök erdjén, melyben magunk is fák vagyunk,
túl csak néha jut a szem…
Íme õ, kit halnak láttam eddig
úgy lép lába, mint egy hercegé…

Normáltudomány

látom látom látom látom hát
látom látom látom látom hát hát hát hát
látom látom látom tanultál
látom látom látom sokat tanultál
igen igen igen igen igen igen sokat tanultál
dolgoztál
gondolkoztál
szenvedtél
vért izzadtál
virrasztottál
vizsgáztál
kutattál
könyvtáraztál
konztultáltál
olvastál
fénymásoltál
összegeztél
kivonatoltál
ha kellett, magoltál
és végül csak valamire jutottál
valamire jutottál
disszertáltál
publikáltál
igen igen igen igen igen igen sokat publikáltál
de mindez csak normáltudomány
normáltudomány
normáltudomány
normáltudományos gányolás
normáltudományos gányolás
normáltudományos gányolás
fuck up your paradigms
fuck up your paradigms
fuck your paradigms up

akkor akkor akkor akkor már
akkor akkor akkor inkább már már már már
nézem nézem nézem hát
nézem nézem nézem Duna partját
gyönyörű szép őszi napon Duna partján járva-kelve híd aljának árnyékában hajléktalan hajlékát
szeptemberre október, novemberre december
az fúrja az oldalam, hogy hogyan telel át
akarom tudni, hogyan telel át
én ki sose látott mást, csak a jól fűtött szobát
akarom tudni, hogyan telel át
még hogy nekik már nem volt hideg, ha-ha-ha
hisz én is fázom kabátban, a jól fűtött szobában
azon morfondírozva, hogy hogyan telel át
akarom tudni, hogyan telel át
persze persze persze hát
persze persze persze hát hát hát hát
látom látom látom látom már
Duna partját
sok víz mosta azóta Duna partját
és látom látom látom látom már
ha majd eljő a tavasz
ellepik a várost
a degenerált hajléktalanok
ha majd eljő a tavasz
nyüzsögni fog a város
az elkorcsosult hajléktalanokkal
hisz ilyen langyos idöben
ily nyárias télvízben
hogy is működhetne hát
a természetes kiválasztódás
a természetes kiválasztódás?
Duna partján
ősöreg Duna partján
sötét vizű Duna partján
keserű habok nyalta Duna partján
hogy is juthat eszembe olyan
hogy természetes kiválasztódás?
hisz mindez csak normáltudomány
normáltudomány
normáltudomány
normáltudományos gányolás
normáltudományos gányolás
normáltudományos gányolás
fuck up your paradigms
fuck up your paradigms
fuck your paradigms up

Van nekem egy szerelmem

Van nekem egy szerelmem
csak most nincs velem
sétálok a sétányon és lányokat látok
göndört napszemüvegeset okosat és bátort
tiblábolok és jönnek a lányok
és én mindegyiktől hányok

Van nekem egy szerelmem
csak most nincs velem
egyedül vagyok és nem bánom
legalább a csajokat meggusztálom
ha kedvesen rámnéz én úgy csinálok
mint akiben fantáziát látok
igazából csak hányok hányok
nem kelletek egyéb lányok

Van nekem egy szerelmem
csak most nincs velem
pasikkal kéz a kézben vonulnak a lányok
amit én felettéb megcsodálok
ezekkel a nőkkel hogyan járhatnak a srácok
akiktől én csak sugárban hányok

Kis magyar kesergő

(…mert anna… hát annának)

Minden búcsú árulás
és persze minden árulás búcsú
pontosabban szólva minden árulás implicit búcsú
és minden búcsú explicitté váló árulás
vagy valami ilyesmi
magam se tudom igazán, mit akartam mondani
na de nem is érdekel —
Ki gépen száll fölébe annak térkép e táj
és nem tudja hol lakott itt Farkas Mihály

Nyamvadt lelkem erjed már megint
és ettől a fájdalom szívem járja át
és ettől megint oly veszett szomorú leszek
na de rá se ránts, pajtás, mondom magamnak —
Ki gépen száll fölébe annak térkép e táj
és nem tudja honnan jött s hová ment Farkas Mihály

Azt a szót, hogy bűn, számon ki nem ejtem
a bűn fogalma számomra tabu
és valányszor azt hiszem, valaha szabad leszek
rögvest ráébredek, minden reményem parazsa hamu
na de az én igazságom amúgy is kontextuális —
Ki gépen száll fölébe annak térkép e táj
és nem tudja ki volt s kivé lett Farkas Mihály

Heller Ágnes

[Ágnes Heller]

Ha módomban állna másnak születni,
Heller Ágnes szeretnék lenni
Heller Ágnes szeretnék lenni
Heller Ágnes szeretnék lenni
jóllehet, azt hiszem, nehezemre esne megbarátkozni a gondolattal,
hogy azt hiszem,
hogy Blondie énekelt a Hairben,
és nem pedig Debbie Harrie énekelt a Blondieban.

Asszem egyszer találkoztam vele — megmért és könnyűnek talált
amikor még azt hittem, a filozófiához a filozófia szakon át vezet az út
nagy volt a mellényem a maxpontos írásbeli után
a szóbelin aztán, ahogy ott ültem előtte boszorkány-bocskoromban
Nietzsche meg a logika kapcsolatáról firtatott
ha már egyszer oly intim viszony fűz hozzájuk, mint vallottam
asszem néhány nüanszra nem fektettem illőképp hangsúlyt

Asszem egyszer találkoztam vele — de lehet, hogy a Ludassy Mari volt
az tuti, hogy nő volt és filozófus
akkor még efféle nüanszokra nem fekettem illőképp hangsúlyt
azóta Nietzschével ki lehet engem kergetni a világból
jaj, már egyszer is megviselt felidézni a nevét, hát még kétszer
énekelek hát inkább Heller Ágnesről.

Elmerengtem néha az életén — élet és diktatúra és alkotás viszonyán
eljátszottam például a gondolattal, mit is tettem volna mondjuk
ha megkörnyékez az átkosban egy fakabát hogy beszervezzen III/III-asnak
és rájöttem, ez nekem egyáltalán nem jelentett volna morális dilemmát
azt mondtam volna neki, “persze uram, kérem, hozzon magának egy kávét, amíg aláfirkantom itt ezt az ívet”
olyannyira mulya lettem volna, hogy fel nem fogom, mit jelent a szignóm azon a söráztatta saláta papíron
“eh, mit nekem”, mondtam volna magamnak, “hisz olyan valószínűtlen, hogy érdemi kihatással bírjon életem folyására néhány tollvonás,
pimf bürokratikus egzecíroztatás, és így legalább békét hagy nekem a tag” —
és ilyenkor azt gondolom, talán tőlem tudhatnátok meg, mit is jelent az, hogy “túl jón és rosszon”.

Jóllehet, azt hiszem, nincs szükségem fikciókra
hogy tanúbizonyságot tegyek arról: vagyok aki vagyok
hisz jól emlékszem arra a lányra
arra a nagyon-nagyon-nagyon részeg mata részeg lányra
magatehetetlenül öntudatlanul részeg-részeg lányra
taxit akartam hívni neki vigye haza, de amikor elhugyozta magát a buszmegállóban
úgy gondoltam tartok egy lélegzetvételnyi szünetet az istápolásában
mire visszaértem, egy hajléktalan fűzte
részeg borostás mackóruhás hajléktalan kannásborral fűzte
én figyeltem őket, míg beállt a busz és a hajléktalan a lányt a busz fele terelte
és átfutott az agyamon: vagy megvédem a lány erényét — vagy szerzek a hajléktalannak egy jó estét
mindkettőt meg fogom bánni
persze amíg töprengtem, elrobogtak a busszal
aztán vertem a fejem a falba: én tényleg, igazán, őszintén lovagias akartam lenni, igazi alfa-hím, vissza nem térő alkalom
de aztán kontempláltam, hisz megmutattam a világnak, miben áll az alkalmazott filozófia

Ha módomban állna…

Reggeli, mint régen

[Breakfast as in the old times]

A tej meg a kávé
összeül a konklávé
míg a forró vízben a lábát áztatja tea herceg
addig a serpenyőben a szalonna vígan serceg.
Szolidan főtt tojáskisasszony puha sárga hasának porhanyós hája
kemény csücskű kifli-vitéz vágyainak netovábbja.
Pettyegetett aranyhajú makréla barátom se füstölög máma
hisz tudja jól, a citromék lánya beleszerett az illatába.
Vaj asszonyság láttán toastkenyér úrfi elpirul
az hidegen fogadja közeledését, de toastkenyér úrfi bízik benne, szíve hamarosan meglágyul.
A fekete-erdei sonka, az a vén kujon Walpurgis-éj regéivel riogatja
almapaprika-pulyák zsibongó hadát.
A fazékban a sajtli csendesen fortyog magában mert mindenki csak trézi
bezzeg a majorannás májas E betűit senki se nézi.
Parizer cimbi vigasztalja: nézd, én párizsi vagyok, mégse francia
na de richtig mit nekem a parenyica báró bajszáról a kackia.